Gondolj csak bele, milyen csodálatos érzés, mikor látod, hogy nő fel melletted egy gyermek.
Ott vagy az első lépéseinél, szavainál, megosztja veled minden bánatát, örömét, te jelented neki a világot, és Neked is Ő. Sokszor hallottam már azt, hogy "csak a gyermekemet tudom feltétel nélkül szeretni".
Mert ő nem kérdez, nem kifogásol, neki nem kell megfelelnünk.
Ő elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. Hibáinkkal együtt. Feltétel nélkül.
De, ha gyermekünkkel meg tudjuk élni ezt a feltétel nélküli szeretetet, miért ne mehetne ez társsal, baráttal is?
Hiszen szeretni azt jelenti: adni önmagam a másiknak elvárások, félelmek, görcsök nélkül.
Adni magam, bízni önmagamban. És szeretni a másikat anélkül, hogy magamhoz láncolnám.
Ezekért a kapcsolatokért meg kell dolgozni.
Éljük meg ezeket a kapcsolatokat ugyanazzal a kíváncsisággal, örömmel, mint mikor a gyermekünkkel vagyunk. Elfogadással, szeretettel.
Önmagam szeretetével. Nap, mint nap. És aztán tudni kell elengedni.
Meglátni, ha a másik már nem boldog velünk, mellettünk. És elengedni, hogy máshol, mással, másban megélhesse önmagát.
Jelentse a boldogságot számunkra az, ha Őt boldognak látjuk.
Egy kapcsolatban nincs egymás alá rendeltség. Nincs elnyomás, nincs dominancia. Nincs elvárás. Nincs megfelelés.
Nincs "mi lesz, ha nem vagyok elég jó neki". Elfelejtjük. Elfelejtjük magunkat adni, mert nem bízunk magunkban, ezáltal a másikban sem. Én is. Még mindig.
Ilyenkor elnyomom a szívem szavát, és az eszem az, ami irányít.
Ne engedjük. KÖSZÖNÖM, hogy vannak körülöttem, akik emlékeztetnek arra, szeretnek feltételek nélkül. Köszönöm Neked....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése