Tarr Bence László: A lélektársi kapcsolatok (részlet)

"Csak amikor a lelkek megnyilnak egymásra,egymás karjaiba rejtve,akkor tapasztalják meg az egymásra találás örömét. Ha a lelki kimenziók feltárulnak,és a megnyilatkozás valóban őszinte és teljes,a testi érintkezés képletessé, és akár szügségtelenné is válik. Mint ahogy az idő előrehaladtával a lélektársak közötti testi érintkezés el is halványul, másodlagossá válik, vagy akár meg is szűnik egészen. Az össszetartozás és egylényegűség érzését már nem a testi érintkezés adja, hanem az a bizalom és érzelmi rezonancia,a mit két ember berső világa között feszül. Az egymásra hangolodótt lelki társak megérzik és átveszik egymás örömét, fájdalmát, lélekben eggyé válnak, valóban egy test ,egy lélekké olvadnak össze. Ezzel teljesítve be a lelki fejlődés második stádiumát. Idős házaspároknál látni ezt a tökéletes összhangot, akik megannyi évtized törődő egymásra figyelése által csiszolódnak ily tökéletesre. A lelki társak e csoportja a mai korba ritka kincs,miután az egyre gyorsuló társadalom már nem hagy időt sok ember számára,hogy kivárja ennek az összhangnak a megszületését.

Amigy a leki örömökön osztozó lélektársak harmónikus lelki kapcsolatban élnek,nagyon erősen föggnek egymástól, és többnyire csak együtt képesek a boldogság megélésére. Ha a lelki fejlődésük útján ráeszmélnek arra,hogy kapcsolatuk és boldogságuk alapja nem a másik fél,akkor lépik át a szellemi boldogság kapuját. Ehhez azt kell felismerni,hogy nem az a boldog,akit szeretnek,hanem aki szeret és szerethet. A lelki társi kapcsolatok szellemi szintjén az ember ráébred,boldogságát táplálja,hogy ő képes a szeretetre, a szeretet adására és megosztására. És ez nem szügségszerűen korlátozódik egyetlen személyre,alakra,megtestesülésre. Lélektársa megannyi formában újra és őjra születhet,alakot válthat, ő képes mindenben és mindenkiben feismerni a szeretetre méltót.

Így az egyetlen alak és személy szeretetét felváltja a mindenség szeretete, amiből semmilyen értelemben nem következik a másik fél elhagyása. Sokan gondolják, hogy ez hűtlen gondolat. Már nem csak azt a egyet szeretni,hanem minent és mindenkit. Mégis a lélektársi kapcsolatoknak ezen a legmagasabb szintjén a lelki társak már nem kapni akarnak,hanem adni, megosztani szeretetüket társukkal és a világgal. Az ilyen duálpárok már nem társfüggők. Mert tudják, hogy életük párja idő,tér és forma feletti tiszta szellem,akitől semmi nem választhatja el őket. Még a halál illúziója sem. Az ilyen lelki társak tökéletes szeretetben segitik,támogatják és szolgálják egymás kiteljesedését és önmegvalósitását,anélkül,hogy önmaguknak bármiről is le kellene mondaniuk, vagy bármiben hiányt szenvednének.

Kevesen érnek el az út végére egytlen életidő alatt. De minden ember észi és tudja,hogy sorsa és rendeltetése ez: feloldódni minden ember szeretetében, ahol lelki társakká válunk egymás számára mindannyian.