Észérveknek nincs helye a szerelemben!Aki ésszel szeretne társat választani,nem csak önmagát,de párja életét is megkeseríti.
Talán ez az egyetlen terület, ahol kizárólag a szívünk tudhatja a választ.
Boldogságunk a tét, hallgassunk rá!
Sok ember él rossz házasságban, tartalmatlan kapcsolatban. Ezzel nem csupán saját magától és párjától veszi el a lehetőséget, hanem két másik embertől is. Attól a kettőtől, akiknek ők a másik felei.
Sokan csóválják most a fejüket, biztos vagyok benne. Hárításban, kifogáskeresésben élen járunk.
Nagy hiba! Ahogy említettem azokkal a feltételezésekkel én személy szerint nem értek egyet, hogy lélekpár nem létezik, ha mégis, akkor sem egy, hovatovább majd egy másik életünkben találkozunk újra.
Önámítás, csupán, vigasztalni próbáljuk magunkat, mert félünk attól, hogy csalódás ér bennünket túlzott elvárásaink miatt. A félelmeink, az eszünk diktál hasonló gondolatokat. Kishitűségünk elszakít a lehetőségtől, hogy teljes egységben, boldogságban élhessük az életünket.
Beletörődtünk aktuális kapcsolataink sekélyességébe, meg is magyarázzuk magunknak, hogy miért jó ez nekünk, mit ad ez a viszony.
Na itt a bibi.A duál-párok egyesülésénél nincsenek kérdések, amiket meg kellene tudnunk válaszolni.
A viszony olyannyira természetes, és eszményi, hogy képtelenek lennénk jobbat, tisztábbat elképzelni.
Persze konfliktusok mindenhol vannak és lesznek is. Ám magát az összetartozást egy pillanatra sem kérdőjelezzük meg. Ez az egyik ismérve az éteri mámornak. Általában találkozásunk pillanatában egyazon lelki érettségi szinten mozgunk, így alapvető ellentétek sem ütközhetnek ki.
Előfordulhat azonban, hogy előbb találkozunk, ilyenkor még különbözik fejlettségünk, spirituális rezgésszintünk. Ez nagy sebeket okozhat, hiszen érezzük az összetartó erőt, ám sehogy sem értjük meg egymást. Egy időre elszakadhat a kötelék, ami iszonyú fájdalmakkal jár. Még tanulnunk, tapasztalnunk kell, így aggodalomra semmi ok, nem fogjuk szem elöl téveszteni egymást. Elképzelhető, hogy ebben az időszakban még más-más kapcsolatból nyerjük ki a számunkra fontos információkat, érzelmeket, de mindez csupán lelkeink fejlődése, összhangolása érdekében történik. Ezért fontos, hogy csak addig maradjunk egy viszonyban, amíg érezzük, hogy szükségünk van rá, míg tartogat számunkra valamit, közünk van hozzá. Sajnos maximális önismeret nélkül ez nem működik. Mindaddig, míg nem lelkünknek van szüksége tanulnivalóra, csupán félelemből, kényelemből, anyagi megfontolásból ragadunk bele kapcsolatainkba, semmi esélyünk az egyesülésre.
Biztosan hallottunk olyan történeteket, amikor szerencsés embertársunk rábukkant a nagy Ő-re, ám sajnálatos módon el kellett válniuk. Badarság, pusztán a nagy találkozás ábrándját élte meg, mert a szerelem hasonló illúziókkal kecsegtet, de elérkezik az a pillanat,a mikor kitörni készülünk. Hallgassunk a belső hangra, mert ez a legnagyobb bizonyosság arra, hogy nem ikerlelkünkkel hozott össze az élet.
Duálunknál ez a gondolat fel sem merülhet, ha mégis,pusztán ideig óráig, míg egónk irányítja érzelmi életünket és sértettségünkben igyekszünk megleckéztetni párunkat.
Ám amint felülemelkedünk sérelmeinken, letisztítjuk gondolatainkat, elcsendesítjük az elménket, bármilyen konfliktusba is keveredtünk, legbelül ott találjuk a megrendíthetetlen kapcsot választottunkkal.
Mikor és hogyan?Bennünk a válasz! Se családtagjaink, se barátaink, se ismerőseink, senki a világon nem fogja tudni helyettünk megmondani: ki az, ahogy megtalálni sem, vagy bármiféle tanáccsal szolgálni ebben az ügyben.
Ez kétszemélyes játék. Csak én tudom, hogy kire vágyom, milyen kép él bennema másik felemről.
Ez a kép ott van mindenkiben és nem véletlenül. Minden stílusbeli, külső iránti elvárásunk a duálunkat írja le. Ismerjük saját magunkat, igényeinket, így látatlanban is ismerjük ŐT.
Születésünktől fogva. Bennünk élt mindig, hát igyekezzünk nem becsapni sem magunkat,sem Őt félmegoldásokkal.
Ezzel csak elodázzuk az újraegyesülést.Mikor találkozunk?
Tőlünk függ.Igen tőlünk.
Ahogy megismerjük magunkat,harmóniában,kiegyensúlyozottan éljük mindennapjainkat,óvjuk,fejlesztjük lelkünket,megérkezik.
Hiszen mi is megérkeztünk
Önmagunkhoz.Lelkeink a távolból is kommunikálnak egymással.
Együtt fejlődnek.
Amikor mindkét fél tökéletesen kiteljesedett,készen állnak az egységben élt közös jövőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése