Agyrázkódás: Az eddigi út és a gondolkodás megtörése, irányváltás szükségességét jelzi.
Alacsony vérnyomás: Sosem mész el a végsőkig, félsz a felelősségtől.
Álmatlanság: Félsz az odaadástól és a védtelenségtől.
Aranyér: Határozatlanság.
Asztma: Többet akarsz kapni, mint amennyit adni.
Bőrbetegség: Képtelen vagy a gyengédségre és a nyíltságra.
Cukorbetegség: A cukor (a szeretet jelképe) nem tud beépülni a sejtjeidbe, és felhalmozódik a véredben. Igényled a szeretetet, de nemtudod feldolgozni, így nem élsz teljes életet.
Csonttörés: Merevséget jelez, a gyógyulási idő alatt változtatnod kell ezen.
Derékfájás: Túlhajszoltság.
Elhízás: Bizonytalan a jövőképed, nem érzed elég fontosnak magad a világban.
Epekő: Lerakódott fájdalom, sérelem.
Fejfájás: Nem tűröd a kritikát, és maximalista vagy másokkal szemben.
Fogfájás: A vitalitás hiánya, nem teszel meg valamit, amit szeretnél.
Frigiditás, impotencia: Félelem az ismeretlentől, az odaadástól, az önkontroll elvesztésétől és a sikertelenségtől.
Fülfájás: Nem figyelsz a belső hangra.
Gerincferdülés: Egyik feled túl hangsúlyos a másikkal szemben.
Gyomorfekély: Elfojtod az agressziódat.
Gyulladás: Félsz valamitől, ezért nem tudsz egy problémát feldolgozni.
Hajhullás, korpásodás: Egy új korszak kezdete vagy visszahúzódás jele.
Hányás: Elutasítasz valamit.
Hasmenés: Nem tudod hasznosítani a tapasztalataidat, ezért azok csak ,,átrohannak" rajtad.
Heg: Egy lelki sérülésed mély nyomot hagyott benned.
Herpesz: Undorodsz valamitől.
Húgyhólyag: Pszichés nyomás, érzelmi telítettség jele.
Ínhüvelygyulladás: Cselekvőképességedet leblokkoltad.
Kényszeres evés: Ingerhiány.
Kóros soványság: Élettagadás, a nemiség elfojtása, bűntudat.
Koszorúér-elmeszesedés: Az érzelmek visszafojtása.
Köhécselés: Nem mered kimondani a véleményedet, de jelzed, hogy van.
Kötőhártya-gyulladás: Fájdalmat okoz valaminek a belátása.
Lábfej: A gyökereket, ősökhöz való viszonyt szimbolizálja.
Lábszár: Túlfeszített tempóban haladsz.
Magas vérnyomás: Merev vagy, ráfeszülsz egy problémára anélkül, hogy megoldanád.
Máj: Méregtelenítés, felismerés, védelem a károsnak vélt dolgoktól, a tapasztalatok beépítése.
Mell: A nőiesség, gondoskodás és az anyaság szimbóluma.
Nátha: El akarsz zárkózni a külvilágtól, a kommunikációtól.
Nyak: Mást mond az eszed, és mást a szíved.
Oldalak: Tested jobb oldala az ész és a racionalizmus, bal oldala a szív és az érzelmek jelzője. A fejeden ugyanez pont fordítva van.
Orrdugulás: Meggátolod az érzelmeid áramlását.
Orrsövényferdülés: Érzelmeid túlságosan egy oldalra hajlanak.
Pajzsmirigy-alulműködés: Elzárkózol a fejlődéstől, a változástól.
Pajzsmirigy-túlműködés: Ijedtség, stressz, zavaros jövőkép.
Pikkelysömör: Egyfajta páncélképzés, félsz a sebezhetőségtől.
Rekedtes hang: Ha csak a torkodból képzed a hangod, nem adod ki teljesen magad, titkolózol a környezeted előtt. Rövidlátás: Bizonytalan vagy a jövődet illetően.
Sérv: Túlzottan leterheled magad.
Szédülés: Bizonytalanság, ingatagság.
Székrekedés: Nem szeretsz adni.
Szenvedélybetegségek: Keresés, ingerhiány, vágyakozás jele.
Távollátás: Nem akarod észrevenni az evidens dolgokat, elzárkózol attól, ami az orrod előtt van.
Trombózis: Szellemi fejlődésed elakadt, változtatni kényszerülsz.
Váll: A túlterheltség szimbóluma.
Vastagbél: Sokat kritizálsz.
Vékony hang: Nem mersz élni a saját lehetőségeiddel.
Vérszegénység: Passzivitás, bizonyos életenergiát nem vagy hajlandó felvenni, beépíteni a mindennapjaidba.
Vesekő: A párkapcsolatodban nincs elég energia, lelkesedés.
Viszketés: Ingerlékenység jele, a vakarással keresgéled, mi az, ami ingerel.
Visszér: Túlzottan rugalmatlan, merev, zárkózott vagy.
2011. december 2., péntek
Kurt Tepperwein – A szellemi törvények
Mindenki szabadon döntheti el, mit akar vetni, ám aratni azt lesz kénytelen, amit elvetett.
Az okok és okozatok láncolata nem a születéssel kezdődik, és nem is ér véget a halállal, hanem összeköti az egyes inkarnációkat.
A gondolataink és cselekedeteink által előidézett okok bevésődnek a lelkünkbe. Itt vezetik karmikus számlánkat, amit egyik inkarnációból a másikba magunkkal viszünk. Hogy milyen emberek kerülnek elénk, milyen helyzetekbe keveredünk, milyen dolgokat kapunk vagy éppen veszítünk el, mindezeknek okát múltunkban kell keresnünk.
Újra meg újra olyan körülmények közé születünk, amelyekre szükségünk van, míg ki nem egyenlítődik minden.
Ha valóban megértettük a sors törvényének működését, akkor minden kellemetlenséget hálás szívvel fogadunk, mert szellemi fejlődésünk útján nagyobb segítséget jelentenek, mint akármilyen dicséret.
Többnyire észre sem vennénk, hogy helytelenül jártunk el, ha valamely fájdalmas tapasztalás nem tudatosítaná ezt bennünk.
Mindaz, ami velünk történik, minket szolgál, és nekünk segít. Ezért minden úgy van jól, ahogy van.
Minden megtanult lecke közelebb visz Igaz Valónk felismeréséhez, és az egységhez.
Ha nem tanuljuk meg a leckét, a sors törvénye mindaddig elénk hozza, míg végül meg nem oldjuk.
Ez a törvény azonban csak addig működik az ember életében, amíg saját akarata szerint cselekszik.
Mihelyt hagyja, hogy kizárólag a teremtés akarata érvényesüljön benne, Igaz Valója nyilvánul meg, és megszabadul a végzettől.
Bárki bármely pillanatban megszabadulhat a karmától, mihelyt saját akaratát egyesíti az isteni akarattal.
A karma és a párkapcsolatHiába foglalkozunk behatóan a spirituális dolgokkal, ha az így nyert felismeréseket a gyakorlatban nem éljük meg.
Ebben egy másik „tanár” nyújthat nekünk segítséget, akit a karma küld nekünk: a partnerünk!
Törvényszerű, hogy milyen partnerrel találkozunk. Ez a találkozás azért jön létre, hogy bizonyos tanulási folyamatot tovább vigyünk.
A párkapcsolat értelme mindig az egymással és egymástól való tanulás, hogy végül a vágyott egységet felfedezzük önmagunkban.
Az első lépésünk az egység felé a másik emberrel való kapcsolat. Nem azért jön tehát létre egy társkapcsolat, hogy a másik segítségével kényelmes életet éljünk. Sőt, éppen a hozzánk legszorosabban kötődő lélek jelenti számunkra a legnagyobb kihívást, és egyben a legnagyobb segítséget.
Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek tehát nemcsak a „számlájukat tudják egymással rendezni”, hanem lehetőséget is adnak egymásnak a gyors szellemi növekedésre.
Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, „egészséges” lény között jöhet létre.
Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével fedeztünk fel. A partnerkapcsolat pedig értelmét veszíti, mihelyt feladatát beteljesítette, vagy már nem képes ezt a feladatot betölteni.
Beavatás:
A kozmikus törvények mind azt szolgálják, hogy az ember a tökéletesedés útján járjon.
A beavatás, azaz az egységbe való beolvadás döntő lépés a tökéletes transzformáció felé.
Az új tudat teljesen új életkörülményeket is jelent. Ennek kialakulása során különféle „próbákon” kell keresztülmennünk. A „földpróba” során azt kell bizonyítani, hogy az ember megtanult az anyaggal, a pénzzel optimálisan bánni, a „vízpróba” pedig arra szolgál, hogy az ember érzelmei áradatában megőrizze józanságát, és a szíve nyitva álljon. A „levegőpróba” ellenőrzi, hogy rendben vannak-e a gondolatok, tudjuk-e fegyelmezni őket, ki tudjuk-e tágítani tudatunkat.
A „tűzpróba” az akaraterőt fejleszti, és arra kényszerít, hogy egyesítsük az individuális akaratot a központi akarattal, a „legyen meg a te akaratod!” elvével. A beavatási próbatételek közé tartozik az is, hogy élvezzük minden egyes lépésünket, amelyet a célhoz vezető úton teszünk.
Közben teljesítsünk be minden pillanatot, így élünk az „itt és most”-ban.
A beavatott vágyak nélkül boldog, semmit nem vár el, és semmit nem utasít vissza, amit az élet kínál. Minthogy semmit nem birtokol, nem is tud elveszíteni semmit. Az élet olyan, mint egy film.
A legtöbb ember úgy játssza el a szerepét, hogy észre sem veszi, hogy csupán egy filmről van szó.
És csak nagyon kevesen állnak a vetítőgép mögött, és rendezik a filmet.
Az igazi életet pedig csak az az ember éli, aki a kamera mögött áll.
Ebben a filmben mi magunk vagyunk a forgatókönyvírók, a rendezők, mi játsszuk a főszerepet, mi vagyunk a nézők, sőt a mozi társtulajdonosai is.
Ha nem élvezzük a filmet, változtassuk meg a forgatókönyvet, és játsszunk el egy másik szerepet!
Az okok és okozatok láncolata nem a születéssel kezdődik, és nem is ér véget a halállal, hanem összeköti az egyes inkarnációkat.
A gondolataink és cselekedeteink által előidézett okok bevésődnek a lelkünkbe. Itt vezetik karmikus számlánkat, amit egyik inkarnációból a másikba magunkkal viszünk. Hogy milyen emberek kerülnek elénk, milyen helyzetekbe keveredünk, milyen dolgokat kapunk vagy éppen veszítünk el, mindezeknek okát múltunkban kell keresnünk.
Újra meg újra olyan körülmények közé születünk, amelyekre szükségünk van, míg ki nem egyenlítődik minden.
Ha valóban megértettük a sors törvényének működését, akkor minden kellemetlenséget hálás szívvel fogadunk, mert szellemi fejlődésünk útján nagyobb segítséget jelentenek, mint akármilyen dicséret.
Többnyire észre sem vennénk, hogy helytelenül jártunk el, ha valamely fájdalmas tapasztalás nem tudatosítaná ezt bennünk.
Mindaz, ami velünk történik, minket szolgál, és nekünk segít. Ezért minden úgy van jól, ahogy van.
Minden megtanult lecke közelebb visz Igaz Valónk felismeréséhez, és az egységhez.
Ha nem tanuljuk meg a leckét, a sors törvénye mindaddig elénk hozza, míg végül meg nem oldjuk.
Ez a törvény azonban csak addig működik az ember életében, amíg saját akarata szerint cselekszik.
Mihelyt hagyja, hogy kizárólag a teremtés akarata érvényesüljön benne, Igaz Valója nyilvánul meg, és megszabadul a végzettől.
Bárki bármely pillanatban megszabadulhat a karmától, mihelyt saját akaratát egyesíti az isteni akarattal.
A karma és a párkapcsolatHiába foglalkozunk behatóan a spirituális dolgokkal, ha az így nyert felismeréseket a gyakorlatban nem éljük meg.
Ebben egy másik „tanár” nyújthat nekünk segítséget, akit a karma küld nekünk: a partnerünk!
Törvényszerű, hogy milyen partnerrel találkozunk. Ez a találkozás azért jön létre, hogy bizonyos tanulási folyamatot tovább vigyünk.
A párkapcsolat értelme mindig az egymással és egymástól való tanulás, hogy végül a vágyott egységet felfedezzük önmagunkban.
Az első lépésünk az egység felé a másik emberrel való kapcsolat. Nem azért jön tehát létre egy társkapcsolat, hogy a másik segítségével kényelmes életet éljünk. Sőt, éppen a hozzánk legszorosabban kötődő lélek jelenti számunkra a legnagyobb kihívást, és egyben a legnagyobb segítséget.
Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek tehát nemcsak a „számlájukat tudják egymással rendezni”, hanem lehetőséget is adnak egymásnak a gyors szellemi növekedésre.
Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, „egészséges” lény között jöhet létre.
Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével fedeztünk fel. A partnerkapcsolat pedig értelmét veszíti, mihelyt feladatát beteljesítette, vagy már nem képes ezt a feladatot betölteni.
Beavatás:
A kozmikus törvények mind azt szolgálják, hogy az ember a tökéletesedés útján járjon.
A beavatás, azaz az egységbe való beolvadás döntő lépés a tökéletes transzformáció felé.
Az új tudat teljesen új életkörülményeket is jelent. Ennek kialakulása során különféle „próbákon” kell keresztülmennünk. A „földpróba” során azt kell bizonyítani, hogy az ember megtanult az anyaggal, a pénzzel optimálisan bánni, a „vízpróba” pedig arra szolgál, hogy az ember érzelmei áradatában megőrizze józanságát, és a szíve nyitva álljon. A „levegőpróba” ellenőrzi, hogy rendben vannak-e a gondolatok, tudjuk-e fegyelmezni őket, ki tudjuk-e tágítani tudatunkat.
A „tűzpróba” az akaraterőt fejleszti, és arra kényszerít, hogy egyesítsük az individuális akaratot a központi akarattal, a „legyen meg a te akaratod!” elvével. A beavatási próbatételek közé tartozik az is, hogy élvezzük minden egyes lépésünket, amelyet a célhoz vezető úton teszünk.
Közben teljesítsünk be minden pillanatot, így élünk az „itt és most”-ban.
A beavatott vágyak nélkül boldog, semmit nem vár el, és semmit nem utasít vissza, amit az élet kínál. Minthogy semmit nem birtokol, nem is tud elveszíteni semmit. Az élet olyan, mint egy film.
A legtöbb ember úgy játssza el a szerepét, hogy észre sem veszi, hogy csupán egy filmről van szó.
És csak nagyon kevesen állnak a vetítőgép mögött, és rendezik a filmet.
Az igazi életet pedig csak az az ember éli, aki a kamera mögött áll.
Ebben a filmben mi magunk vagyunk a forgatókönyvírók, a rendezők, mi játsszuk a főszerepet, mi vagyunk a nézők, sőt a mozi társtulajdonosai is.
Ha nem élvezzük a filmet, változtassuk meg a forgatókönyvet, és játsszunk el egy másik szerepet!
Tiz fontos dolog:
1. Azokkal a dolgokkal foglalkozz, amelyek igazán érdekelnek:
Az angyalok ezt mondták nekem: “Csak olyan dolgokra áldozd az idődet, amelyek a legfontosabb szándékaiddal és álmaiddal kapcsolatosak."
Engedd el azokat a dolgokat, amelyekről úgy érzed, hogy abba kell hagynod őket.
Ekkor ezek a dolgok vagy meggyógyulnak, és élvezni fogod őket, vagy pedig nagyon könnyen elmaradoznak és lemorzsolódnak.
2. Csak a "most" létezik:
Teljes és egész vagy most.
Ne azt nézd, amit a holnap hozhat – ez azt mutatja, hogy most tökéletlen vagy, vagy hiányzik belőled valami, és hogy csak akkor leszel teljes és egész, ha valami külső dolog érkezik az életedbe a jövőben.
3. Minden konfliktus csak az elmédben létezik:
Minden konfliktus, amit látsz vagy tapasztalsz a külső világban, nem más, mint az éned kivetítése.
A valóságban a világ tökéletes békében van, te pedig rávetíted a békétől való félelmedet a világra.
Nem akarod feloldani a belső konfliktusaidat, viszont nagyon szeretnéd, ha megszabadulhatnál tőlük.
Emiatt másokra vetíted ki őket, és azt hiszed, hogy ők okozzák a kényelmetlenségeidet.
A többi ember semleges, tiszta tábla, és te kiszínezed őket a saját jelentéseid és definícióid alapján.
Ezután pedig úgy reagálsz rájuk, mintha ezek a színezések és definíciók igaziak lennének. Az emberek pedig, válaszul erre, úgy fognak veled viselkedni, ahogy te azt elvárod, vagyis önmagát megvalósító próféciát hoztál létre.
4. Tedd tisztábbá az étrendedet:
Minden ételnek van saját rezgése, és neked olyan magasan és tisztán kell rezegned, mint amihez érzésed szerint hangolva vagy.
Az étrended tartalmazzon friss gyümölcsöket és zöldségeket, magokat és teljes kiőrlésű gaobonát, mert ezeknek van a legmagasabb rezgési frekvenciájuk.
Kerüld a húst, a tejtermékeket, az alkoholt, a cukrot, a csokit és a koffeint, mert ezek rezegnek a legalacsonyabb frekvencián. És ne feledd, hogy minden étel lényege jóval azután is hatással van rád, hogy megetted és megemésztetted azt.
5. Ne azért adj, hogy kapj:
Ne gondolkozz el többé azon, hogy milyen eredménye lesz annak, ha adsz valamit.
Az adásnak mindenképpen lesz eredménye – ez a Világegyetem törvénye.
Azonban nem rajtad múlik az ok és az okozat körforgásának a menete.
Ráadásul ha valamit elvársz cserébe, akkor valójában nem adtál semmit.
Ehelyett a tudatodban tartogatod a dolgot, és csak akkor akarod igazán elengedni, ha először kapsz érte cserébe valamit.
6. Tölts egy kis időt egyedül a természetben:
A természet hangjai és illatai láthatatlanok, ezért a lélek láthatatlan birodalmába vezetik az elmédet, ahol a dolgok magasabban és gyorsabban rezegnek, mint az anyag.
A természetnek gyógyító tulajdonságai vannak. Emellett vannak természetbeli angyalok is.
Megkérheted ezeket az angyalokat, hogy gyógyítsanak meg téged.
Ha a természetben vagy, akkor könnyebben átveszed a Föld természetes ritmusát, és mivel az időzítés és a ciklusok mindennek a részei, jobban szinkronba kerülsz az élet ritmusával.
7. Válj el az anyagtól:
Ha gondolatban az anyaghoz vagy rögzülve, akkor az egoista elméd termékeihez, és ezáltal az egódhoz vagy kötve. Ez elől a szabály elől sehogy sem tudsz elmenekülni.
Az anyagra koncentráló elme az egoista elme.
8. Ne ítélj:
Másokat azért ítélsz el, mert saját magadat próbálod védeni.
Távol akarod tartani magadtól a többi embert, és nem akarod, hogy közel kerüljenek hozzád, mert nem akarod, hogy megbántsanak.
De már elmondtuk neked, hogy nem kell aggódnod a saját biztonságod miatt.
Biztonságban vagy, de ha túlságosan is aggódsz a biztonságod miatt, akkor életre kelhet az, amitől félsz.
9. Ott élsz, ahová a tudatod koncentrál:
Ha szeretettel ellentétes vagy szeretettől megfosztott gondolataid vannak – mint például versengés, irigység vagy aggódás –, akkor fájdalmat érzel.
Te magad vagy a tudatod, és érzed annak a hatásait, ahová a tudatod koncentrál.
Nem akarsz fájdalmat magadnak.
Ezért inkább dönts úgy, hogy a fénynek adod a nem szerető gondolataidat.
10. Mindenben Isten dicsőségét lásd:
Ne a magad dicsőségét keresd. Amikor Isten dicsőségét látod valamiben, akkor annak a részednek is látod a dicsőségét, amely egy Istennel.
Ha Istennek adsz dicsőséget, akkor nem az egoista állapotodban vagy, hanem a magasabb tudatállapotodban maradsz.
Az angyalok ezt mondták nekem: “Csak olyan dolgokra áldozd az idődet, amelyek a legfontosabb szándékaiddal és álmaiddal kapcsolatosak."
Engedd el azokat a dolgokat, amelyekről úgy érzed, hogy abba kell hagynod őket.
Ekkor ezek a dolgok vagy meggyógyulnak, és élvezni fogod őket, vagy pedig nagyon könnyen elmaradoznak és lemorzsolódnak.
2. Csak a "most" létezik:
Teljes és egész vagy most.
Ne azt nézd, amit a holnap hozhat – ez azt mutatja, hogy most tökéletlen vagy, vagy hiányzik belőled valami, és hogy csak akkor leszel teljes és egész, ha valami külső dolog érkezik az életedbe a jövőben.
3. Minden konfliktus csak az elmédben létezik:
Minden konfliktus, amit látsz vagy tapasztalsz a külső világban, nem más, mint az éned kivetítése.
A valóságban a világ tökéletes békében van, te pedig rávetíted a békétől való félelmedet a világra.
Nem akarod feloldani a belső konfliktusaidat, viszont nagyon szeretnéd, ha megszabadulhatnál tőlük.
Emiatt másokra vetíted ki őket, és azt hiszed, hogy ők okozzák a kényelmetlenségeidet.
A többi ember semleges, tiszta tábla, és te kiszínezed őket a saját jelentéseid és definícióid alapján.
Ezután pedig úgy reagálsz rájuk, mintha ezek a színezések és definíciók igaziak lennének. Az emberek pedig, válaszul erre, úgy fognak veled viselkedni, ahogy te azt elvárod, vagyis önmagát megvalósító próféciát hoztál létre.
4. Tedd tisztábbá az étrendedet:
Minden ételnek van saját rezgése, és neked olyan magasan és tisztán kell rezegned, mint amihez érzésed szerint hangolva vagy.
Az étrended tartalmazzon friss gyümölcsöket és zöldségeket, magokat és teljes kiőrlésű gaobonát, mert ezeknek van a legmagasabb rezgési frekvenciájuk.
Kerüld a húst, a tejtermékeket, az alkoholt, a cukrot, a csokit és a koffeint, mert ezek rezegnek a legalacsonyabb frekvencián. És ne feledd, hogy minden étel lényege jóval azután is hatással van rád, hogy megetted és megemésztetted azt.
5. Ne azért adj, hogy kapj:
Ne gondolkozz el többé azon, hogy milyen eredménye lesz annak, ha adsz valamit.
Az adásnak mindenképpen lesz eredménye – ez a Világegyetem törvénye.
Azonban nem rajtad múlik az ok és az okozat körforgásának a menete.
Ráadásul ha valamit elvársz cserébe, akkor valójában nem adtál semmit.
Ehelyett a tudatodban tartogatod a dolgot, és csak akkor akarod igazán elengedni, ha először kapsz érte cserébe valamit.
6. Tölts egy kis időt egyedül a természetben:
A természet hangjai és illatai láthatatlanok, ezért a lélek láthatatlan birodalmába vezetik az elmédet, ahol a dolgok magasabban és gyorsabban rezegnek, mint az anyag.
A természetnek gyógyító tulajdonságai vannak. Emellett vannak természetbeli angyalok is.
Megkérheted ezeket az angyalokat, hogy gyógyítsanak meg téged.
Ha a természetben vagy, akkor könnyebben átveszed a Föld természetes ritmusát, és mivel az időzítés és a ciklusok mindennek a részei, jobban szinkronba kerülsz az élet ritmusával.
7. Válj el az anyagtól:
Ha gondolatban az anyaghoz vagy rögzülve, akkor az egoista elméd termékeihez, és ezáltal az egódhoz vagy kötve. Ez elől a szabály elől sehogy sem tudsz elmenekülni.
Az anyagra koncentráló elme az egoista elme.
8. Ne ítélj:
Másokat azért ítélsz el, mert saját magadat próbálod védeni.
Távol akarod tartani magadtól a többi embert, és nem akarod, hogy közel kerüljenek hozzád, mert nem akarod, hogy megbántsanak.
De már elmondtuk neked, hogy nem kell aggódnod a saját biztonságod miatt.
Biztonságban vagy, de ha túlságosan is aggódsz a biztonságod miatt, akkor életre kelhet az, amitől félsz.
9. Ott élsz, ahová a tudatod koncentrál:
Ha szeretettel ellentétes vagy szeretettől megfosztott gondolataid vannak – mint például versengés, irigység vagy aggódás –, akkor fájdalmat érzel.
Te magad vagy a tudatod, és érzed annak a hatásait, ahová a tudatod koncentrál.
Nem akarsz fájdalmat magadnak.
Ezért inkább dönts úgy, hogy a fénynek adod a nem szerető gondolataidat.
10. Mindenben Isten dicsőségét lásd:
Ne a magad dicsőségét keresd. Amikor Isten dicsőségét látod valamiben, akkor annak a részednek is látod a dicsőségét, amely egy Istennel.
Ha Istennek adsz dicsőséget, akkor nem az egoista állapotodban vagy, hanem a magasabb tudatállapotodban maradsz.
Tarr Bence László: A lélektársi kapcsolatok (részlet)
Amigy a leki örömökön osztozó lélektársak harmónikus lelki kapcsolatban élnek,nagyon erősen föggnek egymástól, és többnyire csak együtt képesek a boldogság megélésére. Ha a lelki fejlődésük útján ráeszmélnek arra,hogy kapcsolatuk és boldogságuk alapja nem a másik fél,akkor lépik át a szellemi boldogság kapuját. Ehhez azt kell felismerni,hogy nem az a boldog,akit szeretnek,hanem aki szeret és szerethet. A lelki társi kapcsolatok szellemi szintjén az ember ráébred,boldogságát táplálja,hogy ő képes a szeretetre, a szeretet adására és megosztására. És ez nem szügségszerűen korlátozódik egyetlen személyre,alakra,megtestesülésre. Lélektársa megannyi formában újra és őjra születhet,alakot válthat, ő képes mindenben és mindenkiben feismerni a szeretetre méltót.
Így az egyetlen alak és személy szeretetét felváltja a mindenség szeretete, amiből semmilyen értelemben nem következik a másik fél elhagyása. Sokan gondolják, hogy ez hűtlen gondolat. Már nem csak azt a egyet szeretni,hanem minent és mindenkit. Mégis a lélektársi kapcsolatoknak ezen a legmagasabb szintjén a lelki társak már nem kapni akarnak,hanem adni, megosztani szeretetüket társukkal és a világgal. Az ilyen duálpárok már nem társfüggők. Mert tudják, hogy életük párja idő,tér és forma feletti tiszta szellem,akitől semmi nem választhatja el őket. Még a halál illúziója sem. Az ilyen lelki társak tökéletes szeretetben segitik,támogatják és szolgálják egymás kiteljesedését és önmegvalósitását,anélkül,hogy önmaguknak bármiről is le kellene mondaniuk, vagy bármiben hiányt szenvednének.
Kevesen érnek el az út végére egytlen életidő alatt. De minden ember észi és tudja,hogy sorsa és rendeltetése ez: feloldódni minden ember szeretetében, ahol lelki társakká válunk egymás számára mindannyian.
Duál-párunk felismerése:
Észérveknek nincs helye a szerelemben!Aki ésszel szeretne társat választani,nem csak önmagát,de párja életét is megkeseríti.
Talán ez az egyetlen terület, ahol kizárólag a szívünk tudhatja a választ.
Boldogságunk a tét, hallgassunk rá!
Sok ember él rossz házasságban, tartalmatlan kapcsolatban. Ezzel nem csupán saját magától és párjától veszi el a lehetőséget, hanem két másik embertől is. Attól a kettőtől, akiknek ők a másik felei.
Sokan csóválják most a fejüket, biztos vagyok benne. Hárításban, kifogáskeresésben élen járunk.
Nagy hiba! Ahogy említettem azokkal a feltételezésekkel én személy szerint nem értek egyet, hogy lélekpár nem létezik, ha mégis, akkor sem egy, hovatovább majd egy másik életünkben találkozunk újra.
Önámítás, csupán, vigasztalni próbáljuk magunkat, mert félünk attól, hogy csalódás ér bennünket túlzott elvárásaink miatt. A félelmeink, az eszünk diktál hasonló gondolatokat. Kishitűségünk elszakít a lehetőségtől, hogy teljes egységben, boldogságban élhessük az életünket.
Beletörődtünk aktuális kapcsolataink sekélyességébe, meg is magyarázzuk magunknak, hogy miért jó ez nekünk, mit ad ez a viszony.
Na itt a bibi.A duál-párok egyesülésénél nincsenek kérdések, amiket meg kellene tudnunk válaszolni.
A viszony olyannyira természetes, és eszményi, hogy képtelenek lennénk jobbat, tisztábbat elképzelni.
Persze konfliktusok mindenhol vannak és lesznek is. Ám magát az összetartozást egy pillanatra sem kérdőjelezzük meg. Ez az egyik ismérve az éteri mámornak. Általában találkozásunk pillanatában egyazon lelki érettségi szinten mozgunk, így alapvető ellentétek sem ütközhetnek ki.
Előfordulhat azonban, hogy előbb találkozunk, ilyenkor még különbözik fejlettségünk, spirituális rezgésszintünk. Ez nagy sebeket okozhat, hiszen érezzük az összetartó erőt, ám sehogy sem értjük meg egymást. Egy időre elszakadhat a kötelék, ami iszonyú fájdalmakkal jár. Még tanulnunk, tapasztalnunk kell, így aggodalomra semmi ok, nem fogjuk szem elöl téveszteni egymást. Elképzelhető, hogy ebben az időszakban még más-más kapcsolatból nyerjük ki a számunkra fontos információkat, érzelmeket, de mindez csupán lelkeink fejlődése, összhangolása érdekében történik. Ezért fontos, hogy csak addig maradjunk egy viszonyban, amíg érezzük, hogy szükségünk van rá, míg tartogat számunkra valamit, közünk van hozzá. Sajnos maximális önismeret nélkül ez nem működik. Mindaddig, míg nem lelkünknek van szüksége tanulnivalóra, csupán félelemből, kényelemből, anyagi megfontolásból ragadunk bele kapcsolatainkba, semmi esélyünk az egyesülésre.
Biztosan hallottunk olyan történeteket, amikor szerencsés embertársunk rábukkant a nagy Ő-re, ám sajnálatos módon el kellett válniuk. Badarság, pusztán a nagy találkozás ábrándját élte meg, mert a szerelem hasonló illúziókkal kecsegtet, de elérkezik az a pillanat,a mikor kitörni készülünk. Hallgassunk a belső hangra, mert ez a legnagyobb bizonyosság arra, hogy nem ikerlelkünkkel hozott össze az élet.
Duálunknál ez a gondolat fel sem merülhet, ha mégis,pusztán ideig óráig, míg egónk irányítja érzelmi életünket és sértettségünkben igyekszünk megleckéztetni párunkat.
Ám amint felülemelkedünk sérelmeinken, letisztítjuk gondolatainkat, elcsendesítjük az elménket, bármilyen konfliktusba is keveredtünk, legbelül ott találjuk a megrendíthetetlen kapcsot választottunkkal.
Mikor és hogyan?Bennünk a válasz! Se családtagjaink, se barátaink, se ismerőseink, senki a világon nem fogja tudni helyettünk megmondani: ki az, ahogy megtalálni sem, vagy bármiféle tanáccsal szolgálni ebben az ügyben.
Ez kétszemélyes játék. Csak én tudom, hogy kire vágyom, milyen kép él bennema másik felemről.
Ez a kép ott van mindenkiben és nem véletlenül. Minden stílusbeli, külső iránti elvárásunk a duálunkat írja le. Ismerjük saját magunkat, igényeinket, így látatlanban is ismerjük ŐT.
Születésünktől fogva. Bennünk élt mindig, hát igyekezzünk nem becsapni sem magunkat,sem Őt félmegoldásokkal.
Ezzel csak elodázzuk az újraegyesülést.Mikor találkozunk?
Tőlünk függ.Igen tőlünk.
Ahogy megismerjük magunkat,harmóniában,kiegyensúlyozottan éljük mindennapjainkat,óvjuk,fejlesztjük lelkünket,megérkezik.
Hiszen mi is megérkeztünk
Önmagunkhoz.Lelkeink a távolból is kommunikálnak egymással.
Együtt fejlődnek.
Amikor mindkét fél tökéletesen kiteljesedett,készen állnak az egységben élt közös jövőre.
Szerelmes versek,idézetek
Amikor...
Amikor a közeledben van és alig bírod tűrtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged.
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész.
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez jó neked.
Amikor tudod, hogy tilos, de mégis újra és újra megteszed.
... Hogy miért válik sok ember oly magabiztossá, ha már a szeretett lényt maga mellett tudja,
s miért érzi úgy, szívét-lelkét azon perctől uralhatja, ahogy az felé hajlott,
miként a Napkorong kínálja számunkra ezernyi aranypermetét, és mi elfogadva elé tartjuk arcunk,
vagy otthonunk meghitt mélyén vendégül látjuk, de attól az soha nem lesz a miénk, csupán ajándéka a pillanatnak...
Miért hisszük azt, hogy illanő lényünk szárnyairól leváltak a tollak, miért keressük a kalitka rácsait a szabad égbolt képének látszata alatt, s miért véljük hallani lánccsörgésünk, mikor csak pacsirta-ének röpköd?...
Félni oly emberi, s megijedni attól, hogy elveszítjük szabad akaratunk megannyi lépteit...
mert egyedül könnyedebben reppen még a gondolat is, ha akarja merész magasságokba tör,
vagy összeroskadva megbúvik, de nem gubancolja másfajta érzelem, s annak szőttes hálója...
ám mindez mit ér, az árva gondolat olyan, mint fogatlan koldusnak a száraz kenyér...
csupán röppenő, felsejlő lehetőség csillantja meg talmi fényét...
Te neveled fel ezt a gyermeket, s mivé formálod, csak Te sejtheted... tudom, ha szerelememet egy öleléssel kellene bizonyítanom, félek megsebeznélek vele, szinte hallom bordáit roppanását, miként tested magamhoz szorítom, ezért hát sose kérdezd mennyire szeretlek, mert annak terhe válladra nehezedve inkább volna fájdalom, mint vágyott, áhított vallomás.../Moha/
Amikor a közeledben van és alig bírod tűrtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged.
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész.
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez jó neked.
Amikor tudod, hogy tilos, de mégis újra és újra megteszed.
A Szív ott feküdt magányosan az utcán, a jéghideg, esőáztatta, csillogó macskaköveken. Fázott és remegett, nyirkos volt az egész teste. Jégkristályként megfagyott könnycseppek borították be... hanyagul... és ridegen. Elhagyták?... vagy elveszítették?... senki sem tudta. Kamráin régi sebek, repedések, szorítások nyomai látszottak. Széttépett ereiből cseppekben bugyogott a borostyánvörös vér... s lassan hatalmas tócsát képezett a járda közepén. Pedig hűséges és dolgos... féltő és gondoskodó... egyszerűen szerető szív. - mondták az emberek akik felismerték. A többi járókelő pedig csak sajnálta... milyen kár!... egy élettől duzzadó Szív, s mégis utcára került. Talán azért maradt egyedül, mert nem kellett senkinek, s gazdája sem bírta tovább cipelni. Bizonyára nyomta... szúrta... és időnként sajogva feszítette szét mellkasát. Ezért megvált tőle, s kidobta... mint egy kóborkutyát. Elhatározta, hogy ezentúl ésszel él... és nem szívből. Hogy végleg hagyta-e el?... azt senki sem tudja, talán még ő sem. Most ott fekszik árván és elhagyottan... még gyengéden dobog ugyan, de már nem küzd, s egyre fárad. Azt mondják, hogy még így is gyönyörű. Hatalmas, élettől duzzadó, és lávavörösen csillog az éjszaka koromfekete sötétjében... de félő, hogy lassan kihűl majd, mint a vulkán hamutengere... s osztrigaszürke rideg kővé válik. Ha arra sétálnál, kérlek nézz a lábad elé!... s vigyázva lépj!... nehogy rátaposs! Inkább emeld fel!... féltőn... óvón... és szeretettel!... ha mégsem tennéd, akkor csak kerüld ki óvatosan!... hátha túléli./Nagy Ilona/
...Tudod, Kedves, néha szeretném megfejteni a kapcsolatok ezernyi titkát.
... Hogy miért válik sok ember oly magabiztossá, ha már a szeretett lényt maga mellett tudja,
s miért érzi úgy, szívét-lelkét azon perctől uralhatja, ahogy az felé hajlott,
miként a Napkorong kínálja számunkra ezernyi aranypermetét, és mi elfogadva elé tartjuk arcunk,
vagy otthonunk meghitt mélyén vendégül látjuk, de attól az soha nem lesz a miénk, csupán ajándéka a pillanatnak...
Miért gondoljuk úgy, hogy egy megbúvó parázsból felizzott szenvedély nem hűlhet ki, miért érez késztetést az ember, hogy egy szabad lelket béklyóval kell elcsúfítani, hogy megmaradjon számára mindörökre?
Miért hisszük azt, hogy illanő lényünk szárnyairól leváltak a tollak, miért keressük a kalitka rácsait a szabad égbolt képének látszata alatt, s miért véljük hallani lánccsörgésünk, mikor csak pacsirta-ének röpköd?...
Félni oly emberi, s megijedni attól, hogy elveszítjük szabad akaratunk megannyi lépteit...
mert egyedül könnyedebben reppen még a gondolat is, ha akarja merész magasságokba tör,
vagy összeroskadva megbúvik, de nem gubancolja másfajta érzelem, s annak szőttes hálója...
ám mindez mit ér, az árva gondolat olyan, mint fogatlan koldusnak a száraz kenyér...
csupán röppenő, felsejlő lehetőség csillantja meg talmi fényét...
Kell egy következő érzet, egy kalandos, egy nagyravágyó, ami utat mutat, vállat tart, velünk sír, avagy elaltat...kell egy hozzáillő darab, amivel eggyé válva, magunkba zárt önmagunk tárja szélesre a zárt kapukat...
de a gondolat nem ismer múltat,
nem sejti jelened és jövőt sem mutat, csupán létezik, itt és most... hogy megszokás, remény, vagy átkos régmúlt rád vicsorgó félelemarca rajzolódik ki belőle, rajtad áll...Te neveled fel ezt a gyermeket, s mivé formálod, csak Te sejtheted... tudom, ha szerelememet egy öleléssel kellene bizonyítanom, félek megsebeznélek vele, szinte hallom bordáit roppanását, miként tested magamhoz szorítom, ezért hát sose kérdezd mennyire szeretlek, mert annak terhe válladra nehezedve inkább volna fájdalom, mint vágyott, áhított vallomás.../Moha/
Tudni kell szabadon szeretni!
Gondolj csak bele, milyen csodálatos érzés, mikor látod, hogy nő fel melletted egy gyermek.
Ott vagy az első lépéseinél, szavainál, megosztja veled minden bánatát, örömét, te jelented neki a világot, és Neked is Ő. Sokszor hallottam már azt, hogy "csak a gyermekemet tudom feltétel nélkül szeretni".
Mert ő nem kérdez, nem kifogásol, neki nem kell megfelelnünk.
Ő elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. Hibáinkkal együtt. Feltétel nélkül.
De, ha gyermekünkkel meg tudjuk élni ezt a feltétel nélküli szeretetet, miért ne mehetne ez társsal, baráttal is?
Hiszen szeretni azt jelenti: adni önmagam a másiknak elvárások, félelmek, görcsök nélkül.
Adni magam, bízni önmagamban. És szeretni a másikat anélkül, hogy magamhoz láncolnám.
Ezekért a kapcsolatokért meg kell dolgozni.
Éljük meg ezeket a kapcsolatokat ugyanazzal a kíváncsisággal, örömmel, mint mikor a gyermekünkkel vagyunk. Elfogadással, szeretettel.
Önmagam szeretetével. Nap, mint nap. És aztán tudni kell elengedni.
Meglátni, ha a másik már nem boldog velünk, mellettünk. És elengedni, hogy máshol, mással, másban megélhesse önmagát.
Jelentse a boldogságot számunkra az, ha Őt boldognak látjuk.
Egy kapcsolatban nincs egymás alá rendeltség. Nincs elnyomás, nincs dominancia. Nincs elvárás. Nincs megfelelés.
Nincs "mi lesz, ha nem vagyok elég jó neki". Elfelejtjük. Elfelejtjük magunkat adni, mert nem bízunk magunkban, ezáltal a másikban sem. Én is. Még mindig.
Ilyenkor elnyomom a szívem szavát, és az eszem az, ami irányít.
Ne engedjük. KÖSZÖNÖM, hogy vannak körülöttem, akik emlékeztetnek arra, szeretnek feltételek nélkül. Köszönöm Neked....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)